Története

 

Az első írásos emlék, mely egyértelműen utal Kára nevére, az egy hercegi adománylevél, mely több környező hercegi birtokkal együtt, „Villa Kara”-t is a dömösi prépostság birtokába adja 1138-ban. Ez a vidék történelmi kutatások alapján a kora Árpád korban fejedelmi birtok volt, így például Koppány fejedelem birtoka, mely Szent István jelképes győzelme után királyi birtok lett. Innen került a dömösi prépostság birtokába. Azonban 1229-ben már a somogyi vármegye részeként, majd 1294-ben a pannonhalmi apátság birtokaként szerepel. Templomát az 1332-1337-es pápai tizedjegyzék említi, de helyét sajnos nem ismerjük. Mátyás király kancellárja, a budai prépost, Karai László a kutatások szerint itt született. Ő királyi követként 1470-ben Rómában megismerkedett Hess Andrással, akit Budára csábítva megalapította a királyság első, igen rövid életű nyomdáját. A török hódoltság időszaka előtt 1536-ban a terület még a bencés apátság birtoka volt, de a hódoltság alatt teljesen elpusztul. A török fennhatóság alatt a környéken egyetlen település marad fenn: Törökkoppány, mely a térségi központ szerepét kapja, neve is innen ered. Máig megtalálni a településen a török kor maradványait. A megtizedelt lakosság valószínűleg a koppányi aga védelme alá költözött.

A török hódoltság végével nagyon lassan éledt újjá a település, az ország más elnéptelenedett részeihez hasonlóan. 1748-es feljegyzésben még pusztaként szerepel, a Zichy család birtokaként, melyet németek és magyarok laknak. A temető felett az erdőben egy templom romjait említik a források. A század második felében nagyarányú betelepítés zajlik, németek települnek a környékre és tiszta német falvak alakulnak ki. Kára sosem volt teljesen német falu.

A településen 1772-ben nincs templom, a plébánosnak csak az egyházi funkciókért fizetnek stólát.  A báró birtokának helyi központja Nágocson volt, még ma is áll, igaz elhagyottan a XVIII. sz-i kastély.

A XIX. század elején fatornyú, tömésfalas templom épült orgonával. A falu fellendülése a század második felében a kiegyezés után 1870-es és 1880-as években indult meg, ami töretlenül tartott az I. Világháború kezdetéig. A századfordulón alakultak ki a puszták a falu külterületén. A templomot időközben fel kellett újítani, Boór Antal plébános működése alatt (1895.-1909.) felújította a templomot, melynek harangját és orgonasípjait az I. háború alatt hadi célokra elvitték. Később vasharang kerül a toronyba, majd azt a nágocsi uraság Rubidó Zichy Iván segítségével 1929-ben ércharangra szentelnek fel.

Kára történelmének, népességének tetőpontja a két háború között volt. Ekkor mintegy 300 lakossal, három külterületi pusztával (Laci-, Paulina- és Kára-puszta) rendelkezett a falu. Paulina-puszta pontos elhelyezkedéséről nincsen tudomásunk, de konkrét adatunk van az ott lakó családokról, iskolába járó gyerekekről, sőt tanulmányi eredményeiről. A legtovább életben maradt Kára-puszta elhelyezkedésére a jelenlegi dűlőnevek utalnak. A falutól északra, Miklósi irányában, a patak nyugati oldalán helyezkedett el. 

A II. Világháború vesztességei csak a családokat viselték meg, a falu hanyatlása az 1959-ben alapult Tsz-szel gyorsult fel hihetetlen mértékben. 1962-ben még 56 házban 228 fő élt, majd hét év elteltével, 1969-ben már csak 154-fő lakott 48 házban, 1980-ra már csak 98 lakos maradt 46 házban.

Jelenleg mintegy 50 fő lakik valójában a faluban. A kárai római katolikus templom 1948-ben épült, miután a romos vályog templomot 1938-ban elbontották, s napjainkban is rendkívül jó műszaki állapotban van, hiszen a hívek és az önkormányzat segítségével folyamatosan újítják fel. Kára lakói egyébként csaknem teljes egészében katolikus vallásúak, a plébános Miklósiból jár át celebrálni a miséket és oktatni a hittant.